Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható rváltozat::

Hozzászól Public ások a cikkhez:

"Szakszerű" sületlenségek
14. éve vagyok Waldorf-tanár,p 14. éve dolgozom, élek Waldorf-iskolában. Acikk szerzője annyi értelmetlen, valótlan butaságot ír, amennyit dogmatikusan ki akar olvasni a nek Prancing i szánt kötelezőiroda Prancing makból. Mivel gondolatainak nagy többségének köze sincs a valódi "Waldorf"-hoz, nem is érdemes vele foglalkozni. De mókás volt olvasni. Ha az ember figyelmesen olvassa a Bibliát, Public sokkal több türelmet, szabadságot, szelíd tanítást találhat, olvashat benne, mint amit önáltató, hamis, szentimentálisan szenvelgő, magukat_ értelmetlen szolgának beállító "tanítói" tesznek. De tegyék. Még soha nem olvastam Waldorf-tanártól, magát antropozófusnak valló embertől ilyen buta, hamis kritikájáját a kereszténységnek, vagy annak bármely követőjének. Szép párhuzam együtt olvasni a tisztalelkű, nyitott és keresztényi szeretet, türelmet sugalló Waldorf-iskolás gondolatait a bezárt, dogmatikus, kényszerek által börtönben tartott "evangélikuséval". Ha ez az evangélium, kicsit szomorú vagyok. De csak kicsit. Szerencsére ez így nem kötelező. (Bár a cikk írója mintha nagyon erre áhítozna...) És Isten mentsen bennünket az ilyen hívő keresztény testvérektől. Vagyis megköszönhetik a Waldorf-intézmények azt a segítséget, amit a szerző tett a Waldorf-iskolák védelmében.
Miki Egér, 2004-10-18 22:29:57

A kritika kritikája
Kedves Szőkéné Bakay Beatrix ! Az „Iskola a határon” c. cikke a következők megírására indítottak: Ön azt írja: „Az antropozófia kritikai vizsgálatakor kitűnik, hogy tanítása különböző filozófiákból, vallásokból, csalóka látomások titkos, csak a „beavatott tanítványok” számára megismerhető élményeiből összegyúrt egyveleg.” Én úgy gondolom, ha meggyfát lát valaki, melynek gyümölcse piros, levelei pedig zöldek, kritikai vizsgálat nélkül is tudni fogja, hogy nem spenótból és paradicsomból „összegyúrt egyveleg”. Az antropozófia valóban kritikai vizsgálata nem igazán vezethet az Ön által tett megállapításokhoz. Ilyen eredményt akkor lehet leírni, ha minden kritikai vizsgálat nélkül veszi át a cikk írója mások igen felületes megállapításait. További soraiból azoknak, akik ismerik Rudolf Steiner munkásságát, hamarosan kiderül, hogy alapjaiban sincs tisztában az antropozófia megállapításaival-tanításaival. Ilyen fövenyes alapon felépíteni a Waldorf-pedagógia kritikáját, és különösen keresztény embernek ítéletet mondani, s tanácsot adni a gyermeke iskoláztatása iránt mély felelősséget viselő szülőknek igen merész dolog. Ezért is ajánlom szíves figyelmébe Steiner számos könyvét, hogy segítségére lehessenek a valóban kritikus gondolkodás és megismerés kialakításában, a felelősségteljes és kreatív élet megteremtésében, a földi élet, valamint Krisztus életének, halálának és feltámadásának mélyebb összefüggéseinek megértésében. Mindezek eléréséhez kellő szabadságot, bölcsességet és szeretetet kívánva: Balogh Gábor